|
 |
|
|
..."Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken."
(Wass Albert)
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Elidegenedés
Két hónapja, hogy feledlek
Fagyok jönnek, s temetnek
avarra hulló levéllel,
dermedt talajt sárga jéggel
borító, vacogó novemberi fák
Két hónapja nem kereslek
Egyre inkább elfeledlek
szavában múló szeszéllyel
szikkadt verset írva kéjjel
remegve mereng mégis a fűzfa poéta
Két hónapja nin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Elidegenedés
Két hónapja, hogy feledlek
Fagyok jönnek, s temetnek
avarra hulló levéllel,
dermedt talajt sárga jéggel
borító, vacogó novemberi fák
Két hónapja nem kereslek
Egyre inkább elfeledlek
szavában múló szeszéllyel
szikkadt verset írva kéjjel
remegve mereng mégis a fűzfa poéta
Két hónapja nin... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ne mondjátok...
ne mondjátok
hogy felhők ölelése
nem ölelés
hogy felhőnyi
szerelem nincs
amikor könnyként
gyémántlik a
ki nem mondott szó
s avarrá őszül
az önmaga körül
meg-megperdülő idő
hogy amikor lépnél
nincs más
csak fekete-fehér
kendőnyi menedék
ne mondjátok
hogy minden
keresztre f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Tavasz-kunyhónak,
Öreg csont, újra itt ülök.
Tágult szemekkel és nyugtalanul
Hevülök.
A Tavasz-kunyhó fala: álom.
Szőnyege: mult. Tetője: vágy.
S avarra vetve gúnyosan, puhán
Kész az ágy.
A Zavar, a Tavasz leánya,
Minden sarokból rám nevet
S bedúdolnak ős, trágár dalokat
A s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék: ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mesélrem el.
Járom az erdőt. Félelem a fákon. Legkisebb légmozgástól
megrettent levelek.
Tépdesi őket a szél. A nap könnyen ejt fényfoltokat az avarra.
Szomorúság. Van fény, de ősztől beteg.
Az élet zöld színei fakulnak.
Az erdő lázpiros pompájával mégsem az elmúlásra készül.
Az ősz ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Hideg, unalmas őszben borús eső
esik nagy szomorú-szükre felhő
mélyéből, de nézz a gyönyörű,
csillogó-átlátszó, ezerszínű,
vidáman szépséges vízcseppbe,
és gondolj csak jobban bele:
Honnan veszed, hogy az eső,
a színes-sárga avarra cseppenő,
gyönyörű vízcsepp-kavalkád szomorú?"
Orthmayr Flóra... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... engemet;
Ha mások elhagyának is,
ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
/Csokonai Vitéz Mihály/ Ani
És éreztem, hogy dobban a szívem,
s avarra-lépő vágyra lelkesül.
Akit kerestem, nem találtam:
hát elindultam egyedül.
/Wass Albert/
Ani
Nem ilyen világot k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... ajkai rátapadtak s egyre erosebben bátrabban ingerelték. Soma ujjai Lili haját babrálták. Néhány perc múlva felemelte a lányt, karjába vette, megforgatta a levegoben, és puhán a lehullott avarra fektette. Felemelte a fekete szoknyáját, egészen felturte, hogy a lánynak a köldöke is kilátszott, nyelve végigszaladt a lány hasán lefelé, és megállapodott a pelyhes domborulat alatt. Som... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... VÁRÁS
Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett,
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív ... |
|
|
|
|
|
